ISKOLAÉRETTSÉG
ISKOLAÉRETTSÉG
Az óvodás korú gyermekek szüleit, pontosabban a tudatos szülőket nem az iskolaválasztás előtti hetekben, hanem már jóval korábban elkezdi foglalkoztatni az iskolakezdés, iskolaérettség kérdése. Az erre való felkészülés, már sokkal korábban, a közös játékok, a meseolvasás alkalmával kezdődik. Az iskolaérettség egy alkalmasságot jelent, ami magában foglalja a fizikai adottságokat, az értelmi képességeket, és e mellett azt is, hogy érett-e érzelmileg és szociálisan az iskolára a gyermek.
Fizikai adottságok
A test sokféle változáson megy keresztül 6 éves kor környékén. Bár a testi fejlettség miatt ma már nem szabnak határt, de a 110- 120 cm körüli magasság és a 18- 20 kilogrammos testsúly tekinthető ideálisnak. Az ennél kisebb testalkatú gyermekek is készen állhatnak már szellemileg az iskola megkezdésére, de társaiknál sok esetben fáradékonyabbak lehetnek, de ez nem törvényszerű. Az összehangolt finommozgásra is képesnek kell, hogy lennie; azaz a rajzolás, a gyurmázás, a cipő bekötése, a ceruza megfogása, vagy az önálló felöltözés sem okozhat már gondot.
A jó egyensúlyérzék fontos, mivel megmutatja az idegrendszer fejlődési szintjét.
Értelmi képességek
A legtöbb gyermek az intelligenciáját tekintve már jóval a beiskolázás előtt azon az értelmi szinten van, amellyel az elemi iskolai követelményeinek eleget tudna tenni.
Alapfeltételek: bizonyos szintű feladattartás és feladattudat kialakulása, emellett megfelelő kitartás. Ehhez a személyiségnek olyan fokra kell fejlődnie, hogy az érdeklődve tanulás mellett az irányított tudatos figyelem segítségével adott időben képes legyen az adott feladatra összpontosítani.
Az iskolába kerülés után a gyerkőcöknek ügyesen kell szabályozniuk viselkedésüket. Rengeteget kell alkalmazkodniuk, főleg az első pár év lehet ilyen szempontból megterhelő, amikor alapvetően másféle szerepet kell felvenniük, mint azelőtt az óvodában. Az iskolában a teljesítmény kerül középpontba. A kisiskolásoknak meg kell tanulniuk bánni a napirend, a szokások, a kötelességek, a felelősségek és a szabályok túlsúlyával a játék és móka felett. Kiemeltté válik tehát az önszabályozás képessége. Képes-e a gyermek késleltetni a vágyait? Tud-e várni? El tudja-e fogadni a szabályokat, annak ellenére, hogy nincsenek ínyére? Képes-e uralkodni az indulatain?
Az együttműködés és az önállóság kulcsszavak, kiemelten fontosak. Ezek a feltételek megléte döntheti el , hogy sikerélményekkel teli időszak lesz –e az iskolakezdés. Ha így lesz akkor reggelente jókedvűen fog ébredni, és szeret majd iskolába járni, ez pedig kulcskérdés, és hosszútávra meghatározó lehet ez a hozzáállás. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek nehézségek, csak így könnyebb lesz velük megküzdeni.
Szociális érettség
Általános tájékozottság
Hat éves korára a gyermeknek széles körű ismeretekkel kell rendelkeznie az őt körülvevő világról. El kell tudnia helyezni magát az időben és a társadalmi környezetben. Ismernie kell a személyi adatait, lakhelyét, az évszakok, napszakok, napok váltakozását. Az általános tájékozottság hiányosságai bizonytalanságot, nyugtalanságot vonhatnak maguk után. Az új ismereteket nem tudják elhelyezni hiányos fogalmi rendszerükben, nehéz lesz a bevésés és a felidézés. Nehéz például megtanulnia a hónapok nevét és ezt a tudását alkalmazni a tájékozódásban annak a gyermeknek, aki nem ismeri az évszakok váltakozását, vagy használni az órát annak, aki nem ismeri a napszakokat.
Az iskolai munkában fontos a fejlett feladattudat. A jövendő elsősnek meg kell értenie, hogy vannak kötelességei, aminek akkor is eleget kell tennie, ha nincs hozzá kedve, fáradt, vagy szívesebben játszana. Nem lehet elmulasztani vagy elodázni a feladatokat. A feladattudat fejlődése 6 éves kor körül felgyorsul. Ha nem alakul ki, nehéz lesz az iskola,nyűg a tanulás.
Feladattudat
Jó kudarctűrő képesség
Nélkülözhetetlen a tanuláshoz. Fontos, hogy a gyermek, szembe tudjon nézni azzal, ha valami nem sikerül rögtön. Merjen és akarjon újra és újra hozzáfogni egy feladathoz. Ne essen kétségbe attól, ha nem az övé a legszebb, legjobb munka. Ne veszítse el a kedvét, ha valamit ki kell javítania. Fontos, hogy megtanulja: hibázni szabad. A hibázás a tanulás útja. Sokat vétünk gyermekeink ellen, amikor már első próbálkozásra gyors, szép, hibátlan munkát várunk tőlük, és azonnal szankciókat alkalmazunk, ha valami nem sikerül. (Fekete pont, rossz jegy, elmarasztaló szöveg a még olvasni sem tudó gyermek füzetébe!) Így elvesszük a kedvét az erőfeszítésektől. Úgy érzi, hiába dolgozik, igyekszik, csak elmarasztalást kap érte. Hiszen a kisgyermek nem azért ír csúnyán, mert nem akar szépen írni, hanem azért, mert éretlensége miatt még nem tud. Neki is az lenne a jó, ha mindent gyorsan és szépen meg tudna tenni, és mindenki elégedett lenne vele.