A SZÓKINCS FEJLESZTÉSE
„A mese az az ábécéskönyv,
amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni.”
Bruno Bettelheim amerikai gyermekpszichológus,és író fogalmazta meg így a mese fontosságát. A legjobb, ha a szülő mesél a gyereknek, e mellett több érv is szól. Egyrészt a későbbi olvasástanulást is kedvezően befolyásolja, hiszen így a gyermek nem készen kapja a mese képeit (mint a televízióban vagy a neten), hanem neki kell elképzelnie, a fantáziája segítségével megalkotnia. E mellett, ha van a mesében a gyermek számára ismeretlen szó, azt a szülő megmagyarázhatja, így bővül a szókincse. Nem a művészi előadás, hanem a szülők megnyugtatóan ismerős hangja, az ölelés melege, a ráfigyelés, a kapcsolat elmélyülése a lényeg. Ezzel még nem értem a felsorolás végére miért is jó mesélni gyermekünknek. A szülő, figyelve a kisgyermek reakcióira, sok mindent megtudhat róla: olykor egy visszakérdezésből, de akár egy fintorból, egy összerezzenésből kiderülhetnek apró, de sok szenvedést okozó félreértések, elfojtott szorongások, félelmek
A gyermek újabb és újabb szavakat hall a szüleitől, játszótársaitól, a közösségekből, a rádióból, a tévéből. Ezeket összegyűjti és feldolgozza. Az új kifejezéseiket összeköti a tapasztalataival, majd az új szavakat megpróbálja használni. Így fordul elő, hogy a gyermek passzív szókincse (azok a szavak, amiket megért) mindig nagyobb, mint az aktív (azok a szavak, amiket használ). Természetesen sokszor nem tudja, mit beszél, mert képekben gondolkodnak, így az átvitt értelmű szavakat minden bizonnyal nem olyan értelemben használja, ahogy mi gondoljuk. Ezért sose nevessük ki!
Néhány ötlet, tanács a beszéd és szókincs fejlesztésére
- Egyszerűen csak beszélgessünk, kivel-mi történt aznap. Próbáljunk olyan apró dolgokat is elmondani, amiket egyébként nem szoktunk, mert nem fontosak.
- Lapozgassunk együtt könyveket, képes lexikonokat, így újabb és újabb szavakat tud összekötni konkrét dolgokkal a gyermekünk.
- Magyarázzunk el mindent. Ha sétálunk, vagy állatkertbe megyünk, magyarázzuk el a táblák jelentését, a fogalmakat…
- Az új szavakat ismételjük el többször is más-más szituációkban, így hamar megtanulja a gyerkőc.
- Mindig dicsérjük meg, ha egy új szót használ, még hanem is pont helyesen.
- Játszunk szerepjátékot. Így mer beszélni, illetve közben is új szavakat tanulhat.
- A meseolvasás, nemcsak este, rendkívül fontos, hogy fejlődjön a szókincs!
- Gyűjtsük a kosárba a gyümölcsöket! (Rajzoljatok is minél több gyümölcsöt!) Csak azt teheted bele a kosárba, amelyiket a nevén tudod szólítani!
- Tedd bele a szerszámokat a szerszámos ládába! Csak azt teheted bele, amelyiknek tudod a nevét!
- Soroló: mondok egy gyümölcsöt (vagy szerszámot, vadállatot, játéktárgyat, ruhafélét stb.), te is mondj egyet! Most megint én mondok, most újra te következel! Addig folytatjuk, amíg valakinél elakad a játék.
- Keresem a rokonomat!
Ugye te is szívesen játszol a testvéreddel vagy rokongyerekekkel? Velük azért is jó játszani, mert sok mindenben hasonlítanak. A szavaknak is vannak rokonaik. Ők abban hasonlítanak, hogy szinte ugyanazt jelentik. Keressünk rokont!
szép – gyönyörű, vidám – jókedvű, nevet – kacag, fut – szalad, kicsi – aprócska, stb.
- Szóláncozás
Ez a klasszikus játék számomra az örök kedvenc. Néhány egyszerű szabály:
– minden szó az előző utolsó hangjával kezdődjön.
– Először csak egy szót kelljen hozzáadni.
– Később folytathatjuk, ameddig meg nem unjuk.
Lapát-táska-angyal-lábas-sirály-lyuk-kakas-sapka-ablak-kefe-egér-ribizli ……
Ez a játék nagyon hasznos a hallási differenciálás fejlesztéséhez, vagyis le kell tudni választani hozzá az utolsó hangot. Mivel ez a gyermeknek nem olyan könnyű és magától értetődő, mint a felnőttnek, először mindenképpen csak egy szó hozzáadásával kezdjük. Csak akkor „fűzzünk láncot”, mikor a hangleválasztás már nem okoz gondot!
